Milyen érzés lehet normális tininek lenni? Mikor az emberek
rád néznek, nem hiszed egyből azt hogy megtudták. Megtudták az egyetlen
titkodat. Mely megváltoztatta az egész életedet. Nem bízol senkiben, nem mersz
bízni! Félsz hogy eljönnek érted, visszajönnek befejezni amit elkezdtek.
Elővettem az éjjeliszekrényemből a pengémet, majd a
fürdőszobába sétáltam. Tudom, hülyeség de megkönnyebbülök attól, hogy látom a
véremet végig folyni a kád szélén, ahogyan szép lassan lecsurog a lefolyóba. Egy vágás, kettő, három, s máris minden könnyebb.
Végig simítom az ujjaimat a vágásokon, majd felszisszenek. Nem érzek már
komolyabb fájdalmakat, csak egy nyomás szerű érzés futott végig a kezemen. Megtöröltem
a pengét, majd lehúztam hosszú pulóveremet, ami tökéletesen elrejti a karcolásokat
a kezemen. Visszaraktam a fiókba, majd lesétáltam. A lépcső utolsó fokán
megtorpantam, hangokat hallottam a konyhából. Ismeretlen hangokat.
-
Visszajöttek! Visszajöttek értem! – sarkon fordultam,
majd felszaladtam a szobámba.
Éreztem, ahogyan pánikbetegségem úrrá lesz rajtam. Párnám alá
nyúltam, de nem volt ott a kis dobozka. Elmásztam a tartalékdobozkáig,
felbontottam, majd a tenyerembe szórtam 3 szem pirulát majd bedobtam a számba s
lenyeltem őket.
Lépteket hallottam, lépteket ahogyan jönnek felfele a
lépcsőn. Erőt vettem magamon majd az ajtótól legtávolabbra lévő sarokba
bekuporodtam. Suttogtak, azok a valakik a szobám előtt suttogtak. Majd szép
lassan a kilincs lejjebb és lejjebb ment, míg ki nem nyílt az ajtó. Szaporán
vettem a levegőt, a tenyerem egyre jobban izzadt. Becsuktam a szememet, majd
vártam. Vártam míg újra meg nem történik ez a sok szörnyűség.
-
Kicsim! – hallottam meg anya hangját az ajtó mögül.
Kinyitottam a szememet, majd hirtelen 3 fejet láttam
bekukucskálni az ajtón. Anya odasétált hozzám, majd segített felülni az ágyra.
-
Mi történ Gwendolyn? – simogatta meg a hajamat.
-
Azt hittem… azt hittem visszajöttek. – makogtam.
-
Szia Gwen! – szólalt meg egy másik alak az ajtóból.
Csak egy ember hív engem Gwennek ezért fejemet egyből a hang
irányába kaptam. S ott állt teljes életnagyságban. Több éve nem láttam,
ugyanis elköltöztek.
-
Szia. – köszöntem vissza.
