1. rész

Milyen érzés lehet normális tininek lenni? Mikor az emberek rád néznek, nem hiszed egyből azt hogy megtudták. Megtudták az egyetlen titkodat. Mely megváltoztatta az egész életedet. Nem bízol senkiben, nem mersz bízni! Félsz hogy eljönnek érted, visszajönnek befejezni amit elkezdtek.

Elővettem az éjjeliszekrényemből a pengémet, majd a fürdőszobába sétáltam. Tudom, hülyeség de megkönnyebbülök attól, hogy látom a véremet végig folyni a kád szélén, ahogyan szép lassan lecsurog a lefolyóba.  Egy vágás, kettő, három, s máris minden könnyebb. Végig simítom az ujjaimat a vágásokon, majd felszisszenek. Nem érzek már komolyabb fájdalmakat, csak egy nyomás szerű érzés futott végig a kezemen. Megtöröltem a pengét, majd lehúztam hosszú pulóveremet, ami tökéletesen elrejti a karcolásokat a kezemen. Visszaraktam a fiókba, majd lesétáltam. A lépcső utolsó fokán megtorpantam, hangokat hallottam a konyhából. Ismeretlen hangokat.

-          Visszajöttek! Visszajöttek értem! – sarkon fordultam, majd felszaladtam a szobámba.

Éreztem, ahogyan pánikbetegségem úrrá lesz rajtam. Párnám alá nyúltam, de nem volt ott a kis dobozka. Elmásztam a tartalékdobozkáig, felbontottam, majd a tenyerembe szórtam 3 szem pirulát majd bedobtam a számba s lenyeltem őket.

Lépteket hallottam, lépteket ahogyan jönnek felfele a lépcsőn. Erőt vettem magamon majd az ajtótól legtávolabbra lévő sarokba bekuporodtam. Suttogtak, azok a valakik a szobám előtt suttogtak. Majd szép lassan a kilincs lejjebb és lejjebb ment, míg ki nem nyílt az ajtó. Szaporán vettem a levegőt, a tenyerem egyre jobban izzadt. Becsuktam a szememet, majd vártam. Vártam míg újra meg nem történik ez a sok szörnyűség.

-          Kicsim! – hallottam meg anya hangját az ajtó mögül.

Kinyitottam a szememet, majd hirtelen 3 fejet láttam bekukucskálni az ajtón. Anya odasétált hozzám, majd segített felülni az ágyra.

-          Mi történ Gwendolyn? – simogatta meg a hajamat.

-          Azt hittem… azt hittem visszajöttek. – makogtam.

-          Szia Gwen! – szólalt meg egy másik alak az ajtóból.

Csak egy ember hív engem Gwennek ezért fejemet egyből a hang irányába kaptam. S ott állt teljes életnagyságban. Több éve nem láttam, ugyanis elköltöztek.

-          Szia. – köszöntem vissza.